tegedet fog tekinteni. és minden. szerelmes gondolati, a te társadot., és aki az erövel valo tiszteletivel., szüntelen a szemedre hannya hogy te vagy oka. szerencsétlen életének.
oh! uram kérlek. visgáld meg. hogy mitsoda irtoztato az illyen kötél. mentsd meg magadot annak gyalázattyátol. gondold el hogy az egész világ azt meg tudgya. hogy tégedet nem szeretlek, hogy tégedet soha sem szerethetlek. és hogy az én szeretetem holtig valo lesz. a te társadhoz. ezek uram az én szivemnek titkai. nem akarom azokot el titkolni elötted, ne hogy ezeket a szememre hánnyad akor., a midön már le nem teheted azt a veszedelmes kötelet. hadd el hát szándékodot, üsmérd meg annak igasságtalanságát. és ne kénszerits engemet olyan dolgokot. tselekednem. a mely idövel, inkáb meg sértené a te betsületedet mint sem az enyimet.
Akár mely jó gondolattal volt is maga felöl dom baltazár. de lehetetlen vala neki. ezekre a beszédekre. el titkolni a maga neheztelésit; ö ezekre. meg tüzesedet, el haloványodot. és szászor félben akará hagyatni a beszédet., de nem tuda mit mondani, és azon mód nélkül tsudálkozék. hogy egy olyan iffiu leány mint Elvir., a kinek még a szemérmetessége nagyob volt a szépséginél. ki mérje nyilatkoztatni szivének titkát. olyan embernek. a ki el akarná venni.
De mint hogy ö természet szerént kevély. volt, és nagyot állitot maga felöl., azért haragal is akara felelni. de meg gondolván. hogy nem volna még annak ideje. hogy ugy beszéllyen néki mint férje. azért el titkolá magát. hogy észre ne venné gondolattyát., és kedvetlenségel tekintvén Elvire. mondá néki. aszonyom. akár ki más tarthatna. attol. hogy mi követheti házaságát., ate titkod meg vallására valo nézve, de mint hogy üsmérem jó erkölcsödöt, azért semmitöl sem tarthatok. még igen iffiu vagy, magadot nem üsmérheted, te azt szeretetnek gondoltad lenni, a mit engedelmeségböl tselekedtél. dom sebastiánért. te néked azt parancsolták volt hogy ötet szeresed, és azt köteleség alat vitted végben, mostanában pedig azt parancsollyák néked. hogy néki mondgy ellene. és légy az enyim, ugyan azon
(III. Mulattságos napok: 114)